Pedagógusoknak – felsős tanároknak
A vihar előtti csend – és utána a szivárvány
10–14 éves kor között a gyerekek lelkében néha vihar tombol. Egyik nap még ragyogóan figyel, másnap hirtelen kiborul, zárkózott vagy ingerlékeny. Ez nem „rossz viselkedés”, hanem érés. A hormonális változások, a baráti viszonyok átalakulása, az önazonosság keresése mind hozzájárulnak a hangulatingadozáshoz. Felsőtagozat.
A tanár mint érzelmi iránytű
A tanár ebben az időszakban sokkal több, mint tudásközvetítő. Ő az, aki stabilitást ad, aki következetes és kiszámítható – és épp ezért biztonságot sugároz. Ez a biztonság az alapja annak, hogy a gyerek merjen nyitni, és megélje az érzéseit.
A reakció mögött mindig van ok
A hirtelen kitörés, a sírás vagy a visszahúzódás mögött gyakran nem a jelen óra eseményei állnak. Lehet, hogy otthon történt valami, vagy csak épp az önértékelésével küzd. A pedagógus empatikus visszajelzése segíthet abban, hogy a gyerek érezze: meglátták, de nem ítélték el.
Napi ritmus és érzelmi biztonság
A kiszámítható óramenet, az egyszerű, de állandó szokások, az érthető határok mind segítenek a belső hullámzás kisimításában. Egy-egy köszönés, név szerinti megszólítás, közösen tartott ritmus apró kapaszkodók az érzelmi instabilitás idején.
Nem mindig kell „megoldani” – elég jelen lenni
A hangulatváltozások nem problémák, amiket azonnal „meg kell javítani”. Néha a legtöbb, amit tanárként adhatunk, az a nyitottság: „Látlak. Itt vagyok. Nem baj, ha most csendben vagy.” Ez a hozzáállás sokszor nagyobb súllyal bír, mint bármilyen tanács. Így a felsőtagozat problémáit csökkenthetjük.
Hogyan kapcsolódj, hogy a hangulatingadozásban is jól legyen?
Beszélgess vele – akkor is, ha nem jön válasz
Egy zárkózott diák sokszor hallgat – de ez nem jelenti, hogy nem figyel. A rendszeres, érdeklődő beszélgetések finoman bontják a falakat. Ne faggasd, csak legyél jelen kérdésekkel, figyelemmel.
„Milyen napod volt?” vagy „Mi volt ma a legunalmasabb dolog?” – ezek a kérdések horgok lehetnek.
Vigyél be önismereti játékokat
A beszélgetős kártyák, a Dixit, asszociációs játékok, közös történetalkotás vagy bármilyen kreatív, szimbolikus eszköz lehetőséget ad arra, hogy a gyerek önmagát megmutassa – képek, színek, mesék mögé bújva. Ez különösen a zárkózott kamaszoknál működik jól: nem kell „magáról” beszélnie, mégis kifejezheti, amit érez. A felsőtagozat diákjai így könnyebben kapcsolódnak.
A közösség is gyógyít
Egy elfogadó, egymásra figyelő osztályközösség lassan, de biztosan formálja az egyént. A csoportos élmények – projektek, közös rituálék, beszélgetések, játékok – olyan táptalajt adnak, amelyben a visszahúzódóbb gyerek is növekedni kezdhet.
Ne vedd magadra a kritikát
Egy kamasz kritikus megjegyzése sokszor nem személyes. Ez az életkor a határok kereséséről, a felnőttek kipróbálásáról szól. Ne vedd magadra – maradj jelen, szelíden, határozottan.
Ez most róla szól. Nem rólad.
Maradhasson még gyerek
Bármennyire is komoly arccal ül a padban, még gyerek. Szüksége van a játékra, a történetekre, a mesére – és arra, hogy te is megmutasd magad, emberségeddel, múltaddal, hibáiddal.
Akkor nyílnak meg, amikor érzik: nem csak a tanárt látják, hanem az embert is.
Fogadd el a hangulatait, de maradj te az iránytű
A kamaszok lelke mint a tenger: hol csendes, hol viharos. Fontos, hogy elfogadd a hangulatingadozásait – de ne engedd, hogy ő vezesse a hajót. Neki biztonságot ad, ha tudja: te vagy a felnőtt, ő a gyerek. Akkor is, ha épp mást mond.
És a legfontosabbat ne feledd: a humor sok nehézségen átsegít.
Rólunk
Mi, Besze Márk és Lipóczki Szilvia, a Nevria alapítói, tanárként és emberekkel foglalkozó szakemberekként hiszünk abban, hogy a gyereknevelés öröm, de olykor kihívás is. Azért indítottuk el a Nevriát, hogy segítsünk azoknak, akik szeretnének magabiztosabbak lenni a nevelésben, vagy épp útmutatást keresnek. A pedagógia és az emberi lélek világa mindig is közel állt hozzánk; hivatásunkban a gyermekekkel való közös munka feltölt minket. Tapasztalatainkra és szakmai tudásunkra támaszkodva szeretnénk megosztani mindazt, amit mi is megtanultunk az évek során.
