A tett számít, nem a címke
Bevezető az önkép világába
Jól emlékszem arra az utazásra, amikor egy vonatfülkében ültünk, és a szemben lévő ülésen egy család utazott. A beszélgetésükbe nem akartunk belehallgatni, de egyszer csak az apa jó hangosan, szinte a kocsit betöltve mondta a fiának:
– „Utálom a lustaságot és a gyávaságot, és te most ilyen vagy.”
Nagyon megdöbbentünk a hallottakon, de a család látszólag zökkenőmentesen lépett tovább, mintha mi sem történt volna. Azóta is gyakran eszembe jut: vajon mi maradt meg ebből a mondatból a gyerekben? Lehet, hogy valóban nem helyes dolgot tett – de vajon ez a mondat segítette őt abban, hogy megértse, hogyan lehetett volna jól csinálnia? Vagy inkább egy címke ragadt rá, amit majd éveken át cipelni fog magával?
A belső történet, amit a gyerek magáról ír
Minden gyerek – ahogy minden felnőtt is – folyamatosan írja a saját belső történetét önmagáról. A pszichológus Dan P. McAdams „narratív identitás” elmélete szerint ez a történet adja meg azt a keretet, amelyben értelmezzük a múltunkat, megéljük a jelent, és elképzeljük a jövőnket.
Ez a belső történet nem a semmiből születik. Charles Horton Cooley „tükör-én” elmélete szerint az önkép, részben úgy formálódik, mint a tükörképünk: elképzeljük, hogy mások milyennek látnak minket, hogyan értékelik a viselkedésünket, és ezekhez érzelmeket társítunk. Ami újra és újra visszajön a környezetünkből, az beépül abba, amit önmagunkról igaznak tartunk.
Amikor a szavak címkévé válnak
Ha egy gyerek gyakran hallja, hogy „önző vagy”, „buta vagy”, „rossz vagy”, ezek a szavak lassan nemcsak a viselkedésére, hanem a személyiségére vonatkozó „igazságokká” válnak a fejében. Innen pedig könnyen önbeteljesítő jóslattá válnak: a gyerek úgy kezd viselkedni, ahogy a címkék sugallják, így az önkép állapota romlani kezd és másabb ember lesz egy idő után mint amilyen szeretne lenni, mert meg akar felelni.
Ez nem jelenti azt, hogy ne beszéljünk a helytelen viselkedésről. A lényeg az, hogy különválasszuk a tettet a személytől.
A tett minősítése – nem a személyé
A cél az, hogy a gyerek azt tanulja meg: a hibás döntései nem teszik őt rossz emberré, hanem csak azt jelzik, hogy van min változtatni.
Így mondhatod:
„Önző vagy.” helyett „Ez a döntés most önző volt.”
„Lusta vagy.” helyett „Most nem pakoltál el, pedig megbeszéltük.”
„Buta vagy.” helyett „Ez a megoldás most nem működött, próbáljunk ki egy másikat.”
„Rossz gyerek vagy.” helyett „Ez a viselkedés bántó volt másoknak.”
Gyakorlati tippek a hétköznapokra
Higgadtan reagálj! Ha dühös vagy, előbb vegyél egy levegőt, hogy a mondandód ne legyen érzelmi „kirohanás”.
Példa: Előtte (dühből):
„Mindig tönkreteszed a játékaidat! Miért nem tudsz vigyázni semmire?!”
Utána (higgadtan, egy levegő után):
„Látom, hogy eltört a játék. Megnézzük együtt, hogyan lehetne megjavítani, vagy mit kell tennünk, hogy legközelebb ne
törjön el?”
Legyen rövid és konkrét a visszajelzés! A gyerek könnyebben érti meg, ha a mondat egy konkrét tettet ír le, nem hosszú
magyarázatot arról, „milyen is ő”.
Példa: Előtte (hosszú, személyt minősítő):
„Te olyan rendetlen gyerek vagy, mindig széthagyod a dolgaidat, soha nem pakolsz el rendesen, és ez már nagyon bosszant!”
Utána (rövid, konkrét):
„A legóid még az asztalon vannak, kérlek, pakold el őket.”
Mondd el, mit vársz helyette!
Példa: Címkézős (személyt minősítő):
„Te olyan irigy vagy, hogy nem engeded játszani a testvéredet!”
Tett-minősítő:
„Most félretoltad a másik játékát. Legközelebb kérdezd meg, hogy cserélhettek-e.”
Adj lehetőséget a javításra!
Példa: Címkézős (személyt minősítő):
„Te mindig udvariatlan vagy!”
Tett-minősítő:
„Most nem köszöntél a nagyinak. Menj vissza, és köszönj neki.”
Ismerd el a javítást!
Példa: Címkézős (személyt minősítő):
„Na látod, mégis tudsz normális lenni!”
Tett-minősítő:
„Jó volt, ahogy most figyeltél a testvéredre, amikor beszélt.”
Kisebb gyereknél használd a játékos újrajátszást!
Címkézős (személyt minősítő):
„Te mindig ilyen durván beszélsz!”
Tett-minősítő (játékos):
„Most kicsit keményen mondtad. Képzeld, mintha a szavaink puha labdák lennének – próbáljuk meg újra, de most puhán
dobjuk!”Mutass példát a saját hibáid kezelésére!
Mondd ki: „Ez nem volt jó döntés tőlem, legközelebb máshogy csinálom.” – Ezek javítják a pozitív hangvételű önkép kialakulását.
A Nevria közössége segít, hogy könnyebb legyen a kamaszokkal való kapcsolódás és támogathasd a stabil önkép kialakulását.
Rólunk
Mi, Besze Márk és Lipóczki Szilvia, a Nevria alapítói, tanárként és emberekkel foglalkozó szakemberekként hiszünk abban, hogy a gyereknevelés öröm, de olykor kihívás is. Azért indítottuk el a Nevriát, hogy segítsünk azoknak, akik szeretnének magabiztosabbak lenni a nevelésben, vagy épp útmutatást keresnek. A pedagógia és az emberi lélek világa mindig is közel állt hozzánk; hivatásunkban a gyermekekkel való közös munka feltölt minket. Tapasztalatainkra és szakmai tudásunkra támaszkodva szeretnénk megosztani mindazt, amit mi is megtanultunk az évek során.
