Az unalom nem ellenség: miért van óriási szerepe a gyerekek fejlődésében?

unatkozik a gyerek

Az utóbbi időben sokszor eszembe jut, milyen volt gyerekként „nem csinálni semmit”.
Az a fajta semmi, ami igazából tele volt valamivel.

Emlékszem, ahogy a nyári délutánokon csak bolyongtunk a kertben, és nem siettünk sehová.
 A föld illata, a kavicsok zörgése a papucs alatt, az a lassú gondolatsor, ami nem akart sehova megérkezni — mégis jó volt benne lenni.

Volt, hogy csak körbejártunk a ház körül, vagy a fűben fekve néztük a felhőket, és azon gondolkodtunk, mire hasonlítanak. Máskor csendesen üldögéltünk, és valahogy a csöndből nőtt ki egy új játék vagy egy új ötlet, anélkül, hogy terveztük volna.

Akkoriban természetes volt, hogy vannak üres percek.
 Nem akartuk kitölteni.
 Nem akartuk elnyomni.
 Nem akartuk siettetni.

És talán pont ettől volt értékes.

Ma viszont sok gyerek életéből — és sok felnőttéből is — szinte eltűntek ezek a tétlen, lassú pillanatok. A dolog, ami régen magától értetődő volt, ma már külön odafigyelést igényel: helyet hagyni az unalomnak.

Nem kell rögtön a telefonért nyúlni, nem kell bekapcsolni a tévét, és nem kell azonnal „elfoglalni” a gyereket valamivel.
 A csendben, a semmittevésben is történik valami fontos: a gyerek elkezd befelé figyelni.
 És ebből a befelé figyelésből nő ki minden: a játék, a kíváncsiság, a kreativitás és az a bizonyos „most már tudom, mit szeretnék csinálni” érzés.

Az unalom szerepe a gyerek fejlődésében – tudományos háttér

1. Az unalom aktiválja a kreatív agyterületeket (DMN)

Amikor a gyerek unatkozik, a figyelme nem külső ingerekre irányul. Ilyenkor a kutatók szerint aktiválódik az ún. Default Mode Network (DMN) – az a hálózat, amely kreatív gondolkodásért, álmodozásért, belső képalkotásért és asszociációkért felel.

Ez az állapot segíti:

  • a „belső világ” fejlődését,
  • az ötletalkotást,
  • a problémamegoldó gondolkodást.

2. Az unalom fejleszti a belső motivációt

A folyamatos külső ingerek elnyomják a gyerek saját ötleteit.
 Ha unatkozik, „belülről” kell megindítania a cselekvést — ez a belső motiváció alapja.

A belső motiváció tartósabb, erősebb tanulási eredményeket hoz, jobban segíti a kreatív tevékenységeket, mint a külső jutalmakra épülő, rövid távú motivációs stratégiák (dicséret, pontok, matricák, jutalmak).

3. A végrehajtó funkciók (executive functions) fejlődése

A „végrehajtó funkciók” az önszabályozás, fókusz, tervezés és rugalmas gondolkodás képességei.
Kutatások szerint ezek nem túlzott ingerben, hanem éppen ingerszünetben fejlődnek.

Unatkozáskor a gyerek:

  • megtapasztalja, hogyan irányítsa önmagát,
  • hogyan találjon ki alternatívát,
  • hogyan tartsa fenn a figyelmét külső segítség nélkül.

4. Az unalom az érzelmi rugalmasságot is erősíti

Ebben a könyvben benne van, hogy unatkozni sokszor kellemetlen, de pont ebben rejlik a fejlesztő ereje:

  • a gyerek megtanulja kezelni a frusztrációt,
  • megéli a lassulást,
  • megtanulja, hogyan nyugtassa meg magát külső eszközök nélkül.

Ezek később az érzelmi stabilitás alapjai.

5. Az unalom segít a gyereknek „helyreállítani” az idegrendszerét

A túl sok inger (képernyő, feladat, társas tevékenység) túlterheli a gyerek idegrendszerét.
 Az unatkozás — a lassú, tétlen idő — pontosan az ellentéte: egy regeneráló állapot.

Az unatkozás:

  • csökkenti a stresszt,
  • növeli a mentális rugalmasságot,
  • elősegíti az érzelmi feldolgozást.

Mit jelent ez a mindennapokban?

Az unalom nem „üres idő”.
 Nem hiány, nem szülői kudarc, nem probléma.

Az unalom hely:

  • ahol megszületik a kreativitás,
  • ahol elindul a belső motiváció,
  • ahol fejlődnek a végrehajtó funkciók,
  • ahol az idegrendszer pihen,
  • ahol a gyerek elkezd önmagára támaszkodni.

És amikor ezt megengedjük nekik, egyszer csak azt mondják:

„Ez amúgy tök jó!”

Ahogy mostanában figyelem a gyerekeket, sokszor eszembe jutnak ezek a régi, lassú gyerekkori délutánok. A pillanatok, amikor semmi „különös” nem történt — mégis annyi minden zajlott. És ilyenkor mindig megérzem, mennyire fontos teret engedni ennek ma is. Hogy legyen hely az unalomnak, a belső világuknak, a saját ötleteiknek. Mert talán pont ezekben a csendes, tétlen percekben születnek meg azok a dolgok, amelyek igazán formálják őket.

A tudatos nevelésről és valódi kapcsolódásról még többet találsz az oldalunkon.

 

 

Ha úgy érzed, sok a kérdés és kevés a válasz a nevelésben, jó helyen jársz. Segítünk megtalálni az egyensúlyt szabadság és határok között.
Foglalj időpontot, és induljunk el együtt a tudatos nevelés útján!

Megosztás:

Ezek is érdekelhetnek