Avagy mit él meg egy kamasz belül
Néha olyan, mintha két külön bolygón élnénk. Ők ott, mi itt. Mi máshogy látjuk a dolgokat, ők meg sokszor nem értik, mit akarunk mondani. És persze mi sem mindig értjük, ők miért mondják, amit mondanak. De vajon miért ilyen nehéz ez kamaszkor idején?
Ők még nem látják, mivé leszünk
A felnőttek gyakran aggódnak. Mintha folyton azt kérdeznék maguktól: „Mi lesz ebből a gyerekből?” Ezért aztán próbálnak terelni, igazgatni, néha irányítani. Pedig belül valahol mi is érezzük, hogy alakulunk, növünk, csak még nem biztos, hogy látszik. Kamaszkor alatt ez a változás még látványosabb, de kívülről sokszor nehezebb érteni. Olyan ez, mint egy bimbó: kívül zárt, belül már él benne a virág.
Ők a saját múltjukból beszélnek
Sok felnőtt azt mutatja, amit neki mutattak. Azt tanulták, hogy „így kell viselkedni”, vagy „ezt így szokás csinálni”. Nekik is meg kellett felelni valaminek, és most nehéz nekik másképp gondolkodni. Pedig a világ már változott, és kamaszkor idején mi is másképp érzünk, mint ők akkoriban.
Más világ, más szemüveg
Mi most álmodunk, tervezünk, szeretnénk többet. Ők viszont sokszor tapasztalatból nézik a dolgokat: „Az nem működik”, „Ez túl kockázatos.” Nem rossz szándékból mondják – csak ők már láttak viharokat, mi pedig még a hajóorron állunk, és a szélben nevetünk. Ez az eltérő nézőpont kamaszkor alatt különösen élesen ütközik.
Mintha nem hallanánk egymást
Van, hogy elmondjuk, mit érzünk… és visszapattan. Mintha nem értenék. Mintha más nyelvet beszélnénk. És ők is ezt érzik rólunk. Egyikünk franciául, másikunk norvégul – csak nem tudunk róla. A kamaszkor sokszor felerősíti ezt a nyelvi és érzelmi távolságot.
Nálunk a vágy, náluk az eszközök
Mi érezzük, hogy ennyi minden van bennünk – ötlet, álom, tettvágy. De még nincs mindenhez kulcsunk. Ők meg sokszor úgy tűnnek, mintha minden kulcs a zsebükben lenne… vagy legalábbis azt hiszik. Kamaszkor idején ez a különbség még szembetűnőbb.
Egyszerűen: más érdekel minket
Ők a biztos állásról, rezsiről, bevásárlásról beszélnek. Mi meg arról, hogyan lehetne megváltoztatni a világot, megírni egy dalt, vagy eljutni Japánba. Más frekvencián szól a rádió, és kamaszkor alatt ez a különböző „adássáv” sokszor még távolabb visz minket egymástól.
Másképp beszélünk, más a felelősség
Mi még tanuljuk, hogy miért fontos időben jönni, levinni a szemetet, vagy visszahívni valakit. Ők meg azt várják, hogy már most felnőtt módra működjünk. Pedig ez egy folyamat – nem egyik napról a másikra történik.
Hogyan lehet mégis jobban?
Szólj, ha beszélni kell
A legtöbb felnőtt nem gondolatolvasó. Ha valami nyomaszt, idegesít vagy épp örölsz, merj szólni. Jobb együtt bogozni a szálakat, mint egyedül csomókat gyártani.
Keress olyan felnőtteket, akik valóban figyelnek
Nem mindenki tud jól kapcsolódni – de vannak olyanok, akik tényleg ott tudnak lenni. Akik nem csak a hibát látják, hanem téged is.
És igen: kellenek azok is, akik megmondják, ha valami nem oké
Mert a fejlődés nem mindig napsütés és virágkoszorú. Néha egy-egy őszinte, nehéz mondat segít, hogy később ne ütközzünk falnak.
Ne akarj mindent egyszerre megoldani
Néha elég csak egy kis lépés. Egy kérdés. Egy mondat. Egy mély levegő. A felnőtteknek is idő kell – és neked is jár az idő.
Mondd el, hogy mit érzel, ne csak azt, amit gondolsz
Sokszor segít, ha nem csak azt mondod, „Ez hülyeség!”, hanem azt is: „Azért zavar, mert fontos nekem, és máshogy látom.”
Kérdezz vissza, ha nem érted, mit akarnak
Egy egyszerű „Ezt hogy értetted?” csodákat tehet. Néha a felnőttek sem tudják pontosan, mit szeretnének mondani – csak mondják, ahogy jön.
Tudd, hogy nem vagy egyedül
A legtöbb kortársad érzi ugyanazt: „Miért nem hallanak meg?” Ez nem veled van, hanem veletek. Közös élmény – és közös megoldás is lehet.
Címkék: kamaszlélek, kamasz–felnőtt kapcsolat, miért nehéz beszélgetni, eltérő szemlélet, kamaszkori változások, érzelmi különbségek, más kommunikációs stílus, fejlődés és bizalom, hiteles felnőttek, őszinte visszajelzés
Rólunk
Mi, Besze Márk és Lipóczki Szilvia, a Nevria alapítói, tanárként és emberekkel foglalkozó szakemberekként hiszünk abban, hogy a gyereknevelés öröm, de olykor kihívás is. Azért indítottuk el a Nevriát, hogy segítsünk azoknak, akik szeretnének magabiztosabbak lenni a nevelésben, vagy épp útmutatást keresnek. A pedagógia és az emberi lélek világa mindig is közel állt hozzánk; hivatásunkban a gyermekekkel való közös munka feltölt minket. Tapasztalatainkra és szakmai tudásunkra támaszkodva szeretnénk megosztani mindazt, amit mi is megtanultunk az évek során.
