A gyerekem hazudik? – kérdezzük döbbenten, amikor kiderül, hogy „nem volt házi”, pedig volt. Vagy amikor azt mondja, „megmosta a fogát”, de a fogkefe száraz.
Sok szülő ilyenkor megijed: „Elrontottam valamit?”
De a kisiskoláskor – különösen 6–9 év között – a valóság és a képzelet határán táncol. Ez az az életkor, amikor a mese még él bennük, miközben már tanulják a társadalmi szabályokat is. A füllentés néha fantázia, máskor félelem, vagy egyszerűen csak a próbálkozás arra, hogy hogyan lehet „megoldani” egy helyzetet, és közben megtanulni az őszinteség értékét.
Mi állhat egy gyermeki hazugság mögött?
1. Képzelet és vágy valóságként
A gyerek azt mondja: „Ma a tanító néni megdicsért, hogy én rajzoltam a legszebbet.”
De tudjuk, hogy nem történt ilyen.
Talán csak szeretett volna elismerést – és így hozta létre a maga világát.
Ez nem csalás. Ez vágy és álom ötvözete. Ilyenkor inkább mesélőként viselkedik, nem szándékos megtévesztőként, de a szülői reakció segíthet, hogy később az őszinteség felé forduljon.
2. Félelem a következményektől
Például: „Nem én törtem el a bögrét.”
Itt már valódi félelem dolgozik: nem akarunk csalódást okozni, szidást kapni, vagy elveszíteni a szülő szeretetét.
A gyermek gyakran hazudik, hogy megőrizze a kapcsolatot. Nem akar elszakadni tőled – még akkor sem, ha épp elrontott valamit.
3. Kísérletezés, határtesztelés
Ez a korosztály már figyeli, hogy mit lehet és mit nem. Kipróbálja, mennyire figyelsz.
Ez egyfajta szociális tanulás is: megtapasztalja, hogy a világban az igazság és a következmény hogyan kapcsolódik össze, és hogy az őszinteség hosszú távon megerősíti a bizalmat.
Mit tehetsz, ha a gyereked füllent?
1. Ne a hazugságot büntesd – hanem az őszinteséget jutalmazd
Ha elismeri, amit tett, ne „büntesd meg” érte. A gyereknek tudnia kell: őszintének lenni mindig biztonságosabb, mint hazudni.
„Köszönöm, hogy elmondtad. Látom, hogy sajnálod. Akkor most együtt megoldjuk.”
2. Kerüld a szégyenítést
A „csalódott vagyok benned” típusú mondatok rombolják az önértékelést. Inkább kérdezz:
„Miért volt nehéz ezt elmondani?”
3. Mesélj a saját gyerekkori füllentésedről
Ha megosztasz egy történetet, amikor te is hazudtál gyerekként, és mit tanultál belőle, az kapcsolódást teremt. Ez közelebb hozza egymáshoz a szülőt és a gyermeket, és példát mutat az őszinteség erejéről.
„Emlékszem, egyszer azt mondtam anyának, hogy kész a házim, de nem volt az. Féltem, hogy mérges lesz. De aztán inkább segített.”
4. Tölts vele több időt – figyelmesen
A füllentés lehet a kapcsolat hiányának tünete. Ha a gyerek elég figyelmet és megfelelő határokat kap, kevésbé akar „trükkökkel” irányítani.
Játékos módszerek őszinteségre neveléshez
- Szójáték: Igaz vagy képzelet?
Meséljetek történeteket, a másiknak ki kell találni: igaz volt vagy fantázia. Ezzel segítheted a különbségtételt és az önreflexiót. - Tükör-idő
Esténként együtt beszéljetek arról, hogy „Mi volt ma olyan dolog, amit nehéz volt elmondani?”.
Ez egy érzelmi biztonságteremtő szertartás lehet.
Zárógondolat
A gyerek nem felnőtt. Nem rendelkezik még a mi belső morális iránytűnkkel. Éppen azt tőled tanulja meg – minden szelíd mondatoddal, minden reagálásoddal, minden öleléseddel.
Ha azt érzi, hogy az igazságot meg lehet osztani veled – és te elbírod, akkor meg fogja tanulni, hogy hazudni nem érdemes, mert az őszinteség az, ahol megértés, szeretet és kapcsolat várja.
Rólunk
Mi, Besze Márk és Lipóczki Szilvia, a Nevria alapítói, tanárként és emberekkel foglalkozó szakemberekként hiszünk abban, hogy a gyereknevelés öröm, de olykor kihívás is. Azért indítottuk el a Nevriát, hogy segítsünk azoknak, akik szeretnének magabiztosabbak lenni a nevelésben, vagy épp útmutatást keresnek. A pedagógia és az emberi lélek világa mindig is közel állt hozzánk; hivatásunkban a gyermekekkel való közös munka feltölt minket. Tapasztalatainkra és szakmai tudásunkra támaszkodva szeretnénk megosztani mindazt, amit mi is megtanultunk az évek során.
